Mint az Egyesült Királyság nagy része, tegnap reggel hótakaróra ébredtünk.

Amint az unokatestvérem (Aki egy franciaországi síparadicsomban él) rámutatott, a hó sok ember számára nem olyan izgalmas. Számunkra a nedves és kissé túl meleg középső vidékeken utoljára 5-6 éve emlékszem megfelelő hóra (elég ahhoz, hogy hóember típusú hó legyen!).
Most, egy hétköznapon, vagy egy olyan napon, amikor el kell mennem valahova, be kell vallanom, hogy a havat egy kicsit zavarónak találtam. Tegnap azonban nem kellett sehova mennem, hogy teljes mértékben élvezhessem a havat!

A délelőtt nagy részét az ablakon kinézve néztem az embereket, akik elmennek egymásra hógolyókat döngölve, óvatosan haladtak a hóval borított utakon autóikkal (vagy gyalog!) és szánkókat vonszoltak. Ha lettek volna hálófüggönyök, akkor rángatóztak volna, olyan kíváncsiskodó szomszéd vagyok!!!
Ebédidőre már nem tudtam ellenállni ennek, ezért kimentem a kertbe, hogy megnézzem, milyen ihlet tört rám. Mivel nincs kisgyerek kényszeríteni a hideget, hogy eltakarja a nyomaim, be kell vallanom, hogy szeretek hóembereket készíteni, nekem, egyedül….Nem annyira szeretem a sima közös-kerti hóembereiteket... próbáltam a múltban, de nem tehetek róla… ez egy pár évvel ezelőtti próbálkozás…

Szóval én is próbálkoztam…
hómadár, hómacska, hókacsa, hópingvin és hó-jegesmedve!
Idén mégis úgy döntöttem, hogy készítek egy hósárkányt!!
Nem volt olyan egyszerű, mint gondoltam, sok havat kellett elcipelnem a kert más részeiről (ma fáj!!), de itt van, hósárkány.

Barátságosnak tűnik ugye??
Amint ezen a képen is látszik, még mindig havazott, így a hó ismét megpróbálta elfedni a sárkányt, miközben készítettem. Túl melegem volt a kalapom viselésére is… havazott vagy egy órát… a végére úgy néztem ki, mint valami vízbe fulladt patkány!

Elfogyott az energiám, hogy elnézést kérjek tőle minden fogat (túl hideg és nedves)! De érted az általános elképzelést!
Más hírek szerint a véletlenszerű csíkos kardigánommal nyomkodom, most már az ujjaimban vagyok… és tudod, mennyire nem szeretem az ujjakat….
…annyira utálom őket, hogy már eltereltem a figyelmemet és egy másik projektbe kezdtem!!! Most készítem ezt az Ease jumpert Alicia Plummertől. Aran súlyú milamila természetesen lágy aranban készítem. Ez a fonal akkor volt a rejtekemben, amikor valami mást akartam készíteni, ami soha nem történt meg. Szóval ezt elfogadhatónak érzem, elhasználom a készletemet!!
Jelenleg nem nagyon érdekes képet készíteni róla, de ígérem, hogy hamarosan felteszem a képeket!
Remélem melegben és biztonságban vagy a hóban! Más is felvette a kapcsolatot a belső gyermekével és csinált hóembert/állatokat? (akár egyedül, akár kisgyerekekkel álcázás végett??)
Boldog hétfőt!