Szenvedtél valaha második kesztyű szindrómában?
Az a hurrá érzés! amikor befejezte az első kesztyű megkötését, ami gyorsan elhalványul, ahogy elkezdi a másodikat?
Ez a második kesztyű-szindróma szélsőséges farka, a finom érzékenységűek esetleg abba szeretnék hagyni az olvasást…
Korábban a WIP-dobozomban kotorásztam (igen, kell hozzá egy doboz… ahogy már mondtam, NEM vagyok a befejező…! ), amikor találtam egy pár kesztyűt, amit 2016 szeptemberében kezdtem kötni…..!
Az egyik gyönyörűen elkészült, csak a végeit kell beszőni. A másik egy csökevényes, ujjatlan alkotás, ami már több mint 4 ÉVE várt arra, hogy befejezzem!
Talán 2021 az ő éve? Lehet, hogy nem….Mindenképpen értesíteni fogom.
Nem mintha tényleg lenne kifogásom, mostanában sokat kötöttem kesztyűt, karácsonyra kötöttem egy pár kabriót apámnak, és kötöttem egy párat a másik felemnek is.
Én is most kezdtem el kötni ezeket a nagyon pici pici kesztyűket a lányomnak… csak remélni kell, hogy a második kesztyű szindróma nem támad újra!
Még ha meg is támad, nem vagyok benne biztos, hogy valaha is el fognak viselni… MEGTAGADJA a kesztyűt, még akkor sem, ha FAGYAN hideg a keze! Arra gondoltam, hogy talán jobban működne néhány kesztyű, amelyen az ujjai szabadon babrálhatnak a dolgokon.
A tegnap esti tárgyalásunk azonban nem sikerült jól, néhány másodpercen belül újra kikapcsolt. Csak meg kell kötni a második kesztyűt, aztán találni egy szalagot, hogy rajta tartsa!
Szóval mi van veled? – sorozatprojekt-befejező vagy? vagy hozzám hasonlóan végül félkészen hagyod a dolgokat?
Mi a második kesztyű szindróma (vagy zokni!) legrosszabb esete, ami valaha volt?
TTFN!
