A múlt hét végén úgy döntöttünk, hogy jó ötlet lenne néhány nap távollét. Virágozok IMÁDOM Cornwallt, ezért úgy döntöttünk, hogy leküzdjük az ünnepi tömeget, és elindulunk Cornwallba. Mivel nem szerettünk ezreket költeni egy szállodára, vagy négy napig eláztunk egy sátorban, néhány éjszakára sikerült becsomagolnunk magunknak egy statikus lakókocsit (óóó, ez a csillogás!).
Szuper volt! A lakókocsi tökéletes volt, pont olyan volt, amire szükségünk volt!
A nyaralás jól indult, és az első este meglátogattuk az egyik kedvenc chippyünket (a Szent Mihály-hegy mellett), hogy teát igyunk. Nem rossz kilátás a teára, még akkor sem, ha a fish and chipsünket az autóban kellett megennünk, hogy elkerüljük a szitálást (ahh az angol nyár!)
Sikerült enyhén sétálnunk, hogy megpróbáljuk ledolgozni a zsíros ételeket……A South West Coast Path 630 mérföld hosszan húzódik Anglia délnyugati partja mentén (jó munka ilyen névvel!). Sok darabot megjártunk belőle, minden alkalommal, amikor lementünk Cornwallba.
Ezúttal sem volt kivétel, sétáltunk egy keveset, amit többször megtettünk, egy rövid 1 mérföldes séta a Carbis-öböltől St Ives-ig (megint kikerülve a záporokat!) St Ives-ben több morcos ember volt, mint amennyire a többi látogatásunkból emlékszem, de az angol időjárásra teszem le, nem a gyönyörű városra!
Egy másik napon úgy döntöttünk, hogy pépes lesz, utazunk, így az ebédünket a tengerparton vittük… (Igen, főleg krumpli volt, és csak egy darab hús volt a tésztában, szégyelld magad Cornwall!)
Annak ellenére, hogy nem volt elegendő fehérje, sikerült egy kicsit sétálnunk a tengerparton a tartózkodási helyünkről, hogy megnézzük a poldarki bádogbányákat! (és a szép hanga!)
Mert a túl sok testmozgás árt neked, és van néhány artériám, amit el kell dugulnom… természetesen több halat és chipset kellett enni a strandon… miért ízlik sokkal jobban a strandon???
Mondom, hogy szinte fonalmentes volt az utam, mert többnyire sikerült a többi hobbimnak hódolnom, de volt reggel, amikor nem tudtam ellenállni egy kis lakókocsi alapú kötésnek, miközben vártam, hogy a reggelim leüljön… de csak pár sorig… őszinte!!!!
Egy nap kisütött a nap, így csatlakoztunk a tízezer másik turista készletéhez, és átsétáltunk a Szent Mihály-hegyre vezető úszóúton.
Néhányszor átsétáltunk a műúton, de még nem voltunk a kertben. Érdemes megnézni őket, ha így vagy, és szereted az ilyesmit. Igen, lenyűgöztek az érdekes növények!
Forgalmas volt, és általában nem rajongok a tömegért, de nagyon szép volt. Hallottam valakit, aki azt mondta, hogy azt hitte, véletlenül a mennyország egy darabkájában kötött ki. Azt hittem, szép dolog volt ezt mondani, és tudom, mit jelentenek…!!!
Ez inspirált, hogy elővettem az ecsetemet és a tollamat, amikor visszatértem a lakókocsihoz, amit már néhány hónapja nem csináltam. Elfelejtettem, mennyire szeretek fekete-fehér tusrajzot készíteni!
Volt idő, amikor egy nyári hétvégén az M5-ösön utazva garantáltan legalább egy lakóautó-égett sorban állt az M5-ösön, ezúttal egyértelműen jobban karbantartották, és hazafelé egyiket sem találtuk el, pedig rengeteg volt a Bristolig tartó 60 mérföld, szóval-nem-nem lesz-nem-nem lesz sorok!!!
Fáradtan értünk haza, és izgatottan láttam, hogy ez a kis szépség megérkezett, amíg távol voltunk… ez egy fonalfestő készlet!!!! Ki fogom próbálni a kezemet… természetesen közzéteszem a fejlődésemet!!
Rendben… indulj el, és próbálj meg lefolyni a pépes/tejszínes tea/hal és chipsből….!!!
Akkor…..fonal…..festék….találkozik!!!
tararinabit!
